Ma úgy
néztél rám, mint sápadt hold sötét éjjelen.
Ma úgy érintett karod, hogy fáztam, reszketett szívem.
Kis szádat nyisd szóra, hogy bánatod értsem én.
Kis tested ne remegjen, mint fán a deret ért, megsárgult levél.
Kés
szívemnek minden perc, oly lassú ólom teher.
Szólj már, törd át a csendet, a meghaló idö felel.
Hol a tüz? A pergö dallam? Melytöl égve éltünk.
Hol a boldog perc, mitöl annyi mindent reméltünk?
Ma
féltön nézlek, keresem az utat, vissza hozzád.
Ma végre látlak téged, érzem a csend döntö súlyát.
Úgy ölellek, és te úgy ölelj, mint est a csillagot.
Te az enyém, én pedig, csak a tied vagyok!
Furcsa
érzés, nem értem.
Én ezt senkitöl nem kértem.
Egyik percben lenn vagyok a mélyben,
Utána repülök fenn a magas égen.
Felhön sétálok, majd érzem a pokol tüzét,
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.
Néha úgy érzem, nem kell semmi,
Utána a világot át tudnám ölelni.
Mélyböl a magasba, magasból a mélybe...
Hát ennek már sohasem lesz vége?
Érzem, belehalok, ha nem láthatlak.
Csak Téged, Téged, Téged akarlak!
Ne
rejtözz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom börén,
mint vadvízen a veröfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Minden
éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.
Szeretlek,
szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden
percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziröl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Ki
vagy Te, ki az éj leple alatt
belopódzol az álmaim ajtaján?
Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?
hiszen elrejtettem egy hüvös éjszakán.
Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,
mert oly sok fájdalmat hozott életembe.
Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,
De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,
Mert beléd szerettem.
Földünknek
legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellö erdök egyszer csak eltünnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szünnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba döl a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.
Ha
elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
Forrás
folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülö suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy
csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Soha ne ígérj többet, mint amennyit képes vagy
teljesíteni,
de mindig nyújts többet annál, amennyit megígérsz. Lou Holtz
Ha megbánt egy másik ember, elfelejtheted az igazságtalanságát,
ám amikor te bántod meg öt, mindig emlékezni fogsz rá. Kahlil Gibran
A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság
határtalan. Janis Rainis
Nem tisztességes másoktól olyat kérni, amire magad sem
vagy hajlandó. Eleanor Roosevelt
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és
szeressenek,
tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Akhilleusz
Tatiosz
Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg,
ahogy a kis emberekkel bánik. Thomas Carlyle
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson.
Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött,
az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy. Antoine
de Saint-Exupéry
Akik nem tudnak tiszta szívböl zokogni, felszabadultan
nevetni se tudnak. Golda Meir
Mindig bocsáss meg ellenségeidnek - semmi sem
bosszantja öket ennél jobban. Oscar Wilde
Inkább veszítsünk tisztességesen, mint hogy csalással
nyerjünk. Szophoklész
Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megörizd a
nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. Mahatma
Gandhi
A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis
szeret. Elbert Hubbard
Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más
megy. WalterWinchell
"Nemes
szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok
szeretet."Pázmány Péter
"A
szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre! Természetük révén az
emberek közel állnak egymáshoz, csak szokásaik révén kerülnek egymástól
távol."Konfuciusz
"Az
élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás."Isaac Asimov
"A
kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetöek, de a visszhangjuk valóban
végtelen."Teréz anya
Szívem
mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok.Halász Judit
A
barátság nem más, mint testvéri viszony férfi és nö között. Két lélek közel jut
egymáshoz, de nem olvad össze: akár két ujj egy kézen. Ez a barátság. Victor Hugo
A
végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér, -
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél.Bródy János
Sokszor
könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitöl mi mindig búcsúzunk.Reményik
Sándor
Téged
megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?Children of Distance
Azt
hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerösként búcsúzunk majd el.Halász Judit
